A Ház

A bódvaszilasi József Attila út 24. szám alatt található épületegyüttes három falazott építményből áll.

Az eredetileg háromosztatú – elsőház, pitar (konyha), hátsóház, kamra, istálló – szobasoros lakóház a 1909–10-ben épült. Az építtető ún. „amerikás" szilasi volt, azaz megjárta a tengerentúlt és javarészt az ott gyűjtött vagyonból vásárolta a telket és abból épült a ház is. Hasonlóképp az utca többi házához. A századfordulós szilasi utcakép jellegzetes előtornácos, oromfalas épületei közé tartozott, mint az a Vargha László által az 1950-es évek elején készített fotó is bizonyítja. Az előtornác és az oromfal 1970-es években történt elbontásával kontyolták az utcafront felől a tetőt, a vakolathímek leverésével, ún. dörzsölt falfelület képzésével pedig tovább jellegtelenítették a főhomlokzatot. 2013-ban visszaépült a tornácszinttel azonos magasságú előtornáclábazat, melyen három téglapillér áll, illetve a sarkon az oldaltornáchoz idomuló faoszlop. Az oszlopok hordozzák az oromháromszöget, mely a tetőszerkezet meghosszabbításával épült. Az oromháromszög deszkázott könnyűszerkezet, melyre rabicolást követően vakolatot hordtak fel.

Archív fotó

Kivitelezés előtt

Kivitelezés után

A portán a lakóház építésekor készült a kétfiókos, bal oldalán gabonással (kamrával), jobb oldalán borospincével megépült csűr, melynek ma már csak a nyeregtetővel fedett pince-része áll, mivel a faszerkezetet és a bal oldali csűrfiókot valamikor az 1960-as években alapjaiig elbontották. Ma is álló analógiája a József Attila út 28. számú házhoz tartozó csűr.

A lakóházzal szemközti konyhakert végében, a régi baromfiudvar előtt áll a nyárikonyha. Az 1940-es években épült kéthelyiséges, nyeregtetős rövid épület. Ekkor már a ház kamráját is lakókonyhaként használták (a betonos padlón „TJ 1946" [a monogram feloldva: Tamás János] felirat volt olvasható).

 

A pitar (konyha) belső terét visszaállítva eredeti formájára, elkészült a konyhai kemence rekonstrukciója. A visszaépítést falkutatás előzte meg, mellyel kikövetkeztethető volt az elbontott kemencerész eredeti geometriája. A kiegészítés során kisméretű és nagyméretű téglák egyaránt beépítésre kerültek, a vasalását eredeti kemenceajtó felújításával nyerte.

A belső terek rendezésével egyidejűleg az építtető igénye volt a külső megjelenés visszaformálása az építéskori állapotra, ezért épült vissza a főhomlokzat az eredeti építészeti megoldás rekonstrukciójával. Az 1954. augusztus 16-án készült fotó (Magyar Népi Építészeti Gyűjtemény, Szentendre; Vargha László) a hiteles homlokzatrekonstrukció lehetőségét nyújtja a vakolatdíszek vonatkozásában is. A fotón az oromháromszög középső részén már ekkor, tehát az építést követően legalább 40 évvel vakolathiányt látunk, illetve a cserép-vízvetősor helyét. A padlásablakok alatti párkányt a szomszédos két épület (közülük eredeti formájában áll a József Attila út 28. számú ház: Szilasi Tájház) fotója alapján rekonstruálták. A párkány alatti rész azonban még a helyiek emlékezete alapján sem volt helyreállítható (az építés évszáma – 1909 – pedig már megjelenik az egyik oszlopfőn, tehát az nem díszíthette azt), így oda az épület funkciójával összeegyeztethető vakolatdísz került (gyümölcsök és leveles ág).

Az egykori mesterek – Vas Tibor 1976–77-ben gyűjtött bódvaszilasi adatait figyelembe véve: Vojtovics József kőműves és egy Tamás családnevű ács – számos helyütt dolgoztak Bódvaszilason és környékén is (pl. Tornanádaska, Jablonca). A kőművesmester a vakolathímek megformálásakor, az ismétlődő motívumoknál sablonokkal dolgozott, ezt kihasználva részlethű mintákat lehetett átvenni a Szilasi Tájház homlokzatáról.

A tornáckialakítással nem az épület eredeti tornácformáját kapta vissza az épület 2013-ban, hanem más Bódva-völgyi analógiák szolgáltak annak alapjául. (A ház eredeti, tulipános tornácmotívumát a Szilasi Tájházon lehet látni.) Így a tornácmellvéd deszkáiról a tornabarakonyi görög katolikus parókia geometrikus motívumai köszönnek vissza, míg a tornác oszlopkitámasztóinak liliomos dísze eredetileg egy perkupai házon látható.

Összességében a felújított népi lakóépület bizonyítja, hogy egy-egy épület igényes, részletekre kiterjedő külső rekonstrukciójával helyben számottevő kedvező változás érhető el, így nemcsak papíron kell bizonygatni „a régi a szép" igazságát, s végül talán ez a szép megvalósult példa egyszer teljes utcaképi rekonstrukcióval folytatódhat Bódvaszilason.